Anyukámnak angyali hangja volt, és mindig énekelt.
Ünnepkor.
Templomban. Takaritáskor.
Kocsiba hosszú útokon át.
Mindig énekelt! Milyen nagy áldás volt ez a családunknak. Gondolom most az Istennek nagy boldogságot hoz a kedves Mama éneklése.
Ez volt az egyik kedvenc népdala.
Enyém is.
Kodály Zoltán gyűjtötte Alsócsitárban 1914-ben.
A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.
Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát, kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.
Amoda le van egy erdő, jaj de nagyon messze van,
Közepibe, közepibe két rozmaringbokor van.
Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,
Így hát kedves kisangyalom, tied leszek valaha.