Magyar Etimológia : Hungarian Etymology
Ősi kincsek, mai kulcsok.
Valami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt,
Valami nagy-nagy, ős tanulság,
Amely kis népeket tanít.
Jöttünk, mert hítt a nyugati Vagyon,
De erőnk nincs a küzdelemre
S nyilaktól vérezünk agyon.
S mégis szivesen áldozunk velőt,
Mert tragikusabb és szebb sors nincs
Isten és emberek előtt.
Más fajta nép roboghat tova,
De ily szép, álmos, láncolt fajnál
Poétább faj nem élt soha.
¤ Ady Endre: Szép, magyar sors
Anyukámnak angyali hangja volt, és mindig énekelt.
Ünnepkor.
Templomban. Takaritáskor.
Kocsiba hosszú útokon át.
Mindig énekelt! Milyen nagy áldás volt ez a családunknak. Gondolom most az Istennek nagy boldogságot hoz a kedves Mama éneklése.
Ez volt az egyik kedvenc népdala.
Enyém is.
Kodály Zoltán gyűjtötte Alsócsitárban 1914-ben.
A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.
Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát, kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.
Amoda le van egy erdő, jaj de nagyon messze van,
Közepibe, közepibe két rozmaringbokor van.
Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,
Így hát kedves kisangyalom, tied leszek valaha.