agy ∴

Szófejtés Névmutató ∴ | Rokon Szójegyzék ◊ | Rövidítések


agy | (n) brain 

  • IPA  /ˈɒɟ/ 
  • rokon értelmu (synonyms) ≅ tök fej, gógyi, elme, sütnivaló, ész, tudat
  • származékszavak (derivatives) ⇓ agyas, agyon
  • lásd még (see also): aj


⇒Róng (Lepcha) szókincs egyesületek: tök(fej), tökít, csúcs, magas, hegyes, nagy, igen

Mainwaring, George B, and Albert Grünwedel. Dictionary of the Lepcha-Language. Berlin: Printed by Unger Bros, 1898. Print.
Mainwaring, George B, and Albert Grünwedel. Dictionary of the Lepcha-Language. Berlin: Printed by Unger Bros, 1898. Print.

Czuczor-Fogarasi Szótár (1862)

agy | fn. tt. agya-t. A fej azon csontnemű, szilárd, félgömbölyű része, mely a velőt foglalja magában, s rendesen koponyának mondatik. Innen agyvelő am. az agyban foglalt velő. “Vas vesszővel ő fejét vereté, hogy az agya velője orráról kijár vala.” (Nádor-codex). Erre, mint az élet és elme székhelyét tartalmazóra vonatkoznak: Agyba főbe verni, agyonütni, vágni, szúrni, csapni, legyinteni valakit, azaz úgy fejbe ütni, csapni, stb. hogy meghaljon. Agyonkínozni, gyötreni = halálra. Agyon ázni, fázni = csaknem halálosan. Agyon nevetni, sírni magát. Agyon hajszolni cselédét, barmát = majd halálra hajtani. Agyafúrt ember. Vert viszi veretlent, agyafeje töretlent. Km. Vétetik egész fej helyett is. “Verék a nádat és verik vala ő agyához” azaz fejéhez. (Münch. codex). “Agyamban egyik őrült gondolat A másikat viharként kergeti.” Vörösmarty. Innen átv. ért. 1) valamit mintegy velő gyanánt tartalmazó üreg. Kerék agya, melybe a tengelyt eresztik. Kerék agyáig való sár. Puska agya, azon homorú üreges fa, melybe a puskacsőt fektetik. 2) a koponyának lágy fehér anyagból álló velőnemű tartalma, agyvelő, t. i. tartalmazó a tartalom helyett. Nagy agy, mely két részre, jobb és baloldalira oszlik; kis agy, máskép agyacs. Innen átv. ért. tök agya = béle. Első jelentésénél fogva talán eredetileg a magashangú hegy, azaz tető, mint a testnek felső része, oly fogalmi viszonynyal, mint fel és fej, innen agyfa = az épület legtetején elnyúló fa. Miszerint rokonságban van vele a szanszkrit: gad, mely azt teszi: kitetszeni. Az agy ma is fenhangú egy szóvá változik ezekben: egyebugyál = agyabugyál, egyel = agyal.


MTA Magyar Tájszótár (1893)

AGY agy-fa: a szarvazatokban az épület tetejét összefoglaló fa (Székelyföld Tsz.). agy-fúró: kerékagy-fúró (Győr Nyr. XI.528). agya-fúrt: 1. makacs (Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839); 2. furfangos, ravasz (Debrecen Nyr. VI.91); 3. kevés eszű, együgyű (Székelyföld Kriza). agya-furti: elmés, találékony eszű (Szatmár m. Patóháza Nyr. XIX.333). agya-fuvó [?]: dühös (Erdővidék Tsz.).