remény ∴

Szófejtés Névmutató ∴ | Rokon Szójegyzék ◊ | Rövidítések


remény | (n) hope, expectation, promise 

  • IPA  /ˈrɛmeːɲ/
  • rokon értelmű (synonyms): bizakodás, reménykedés, jóhiszeműség, hit, bizalom, reménység
  • származékszavak (derivatives): reménykedő


Czuczor-Fogarasi Szótár (1862)

remény | (rem-ény) fn. tt. remény-t, tb. ~ek, harm. szr. ~e. Kedélyi állapot, vagyis kellemes előérzet, melyet valószinüleg bekövetkező valamely jónak várása támaszt és táplál bennünk. A közéletben szokottabban: reménység; honnan a közmondatoknál ez alakban találjuk. l. REMÉNYSÉG. Ellenkezője félelem, melyet valamely jövendő rosznak lehetősége okoz. Remény és félelem között habozni. Reményt táplálni, jó reménynyel, v. reményben lenni. Reményt veszteni, reményről lemondani. Reményben élni. Nincs semmi remény. Utolsó reményem benned van. Remény nélkül lenni. Reményben csalatkozni. Reményétől megfosztani valakit. Bizonyos, hogy valamint reményünk, úgy aggodalmaink sem teljesülnek egészen soha. B. Eötvös J. (Gondolatok). “Kéklő lepelben messze jár Előtted a Remény.” Kölcsey. Keresztény vallási ért. Isten kegyelméből nyert erkölcsi indulat, melynél fogva az Istentől igért örök boldogságot Krisztus urunk érdemei által teljes bizalommal várjuk. Az egyházi három alaperény egyike. Hit, remény, szeretet. A költőknél és képző művészetekben a remény horgonyra támaszkodó női alakban állíttatik elé. Minthogy a remény bizonyos jó után esengő várakozást jelent, mely a kedélynek némi nyugtalankodásával szokott járni, továbbá, mert a remény félelemmel vegyes érzés, mennyiben csak valószinüségen alapúl, s az ellenkező rosznak lehetőségét nem zárja ki: innen gyöke rem egynek látszik a remeg, remegés szók gyökével. Lélektanilag csakugyan való, hogy minél közelebb jutunk valamely várt jónak megnyerhetéséhez, a vágy annál erősebben izgatja idegeinket, mit még inkább nevel azon titkos, félelem, melyet az ellenkezőnek képzelt lehetősége okoz, mit a kocka-, kártyajátékosokon különösen tapasztalhatni.