szer ∴

Szófejtés Névmutató ∴ | Rokon Szójegyzék ◊ | Rövidítések


szer | (n) tool (device intended to make a task easier); substance, medicine, drug; (dia) one side of a street; (reg) one of the several separate parts of a village

  • IPA  /sɛr/
  • rokon értelmű (synonyms): kellék, szerszám, tárgy, alkalmatosság, eszköz
  • származékszavak (derivatives): szerszám, szerelem, szeretet, szerencse


Róng (Lepchaszókincs egyesületek: sző, ács, szán, szarv, szél


Czuczor-Fogarasi Szótár (1862)

szer | fn. tt. szer-t, tb., ~ek, harm. szr. ~e.

1) Általán, holmi anyagi jószág, vagyon, portéka. Mindenféle szerrel üzérkedni. Fűszer, ócska szerek. Átv. gonosz szer, hamis szer pl. ez az ember. Különösen gyógyanyag. Gyógyszer, házi szerek, erősitő, lágyitó, oszlató, hánytató, hashajtó, enyhitő szerek.

2) Bizonyos anyagból való eszköz, készület. Hangszer, fuvószer, műszer, irószer, lőszer, hadi szerek, gyujtószer, bűszer, gazdasági, konyhai evőszerek. Igy nevezik különösen túl a Dunán az urasági béresek és ostorosok azon derékszíjhoz kötött s rézkarikákkal cifrázott készületet, melyen a dohány, zacskó, pénzerszény, tokos bicsak, pipaszurkáló, acél stb. fityegnek. Ezen szó a sort, rendet jelentő szer szóval, valamint a kedves érzést jelentő szer gyökkel nincs semmi fogalmi rokonságban, s ennélfogva más eredetü. Némileg rokon hozzá a forditott latin res, menynyiben holmi anyagi jószágot is jelent.

Szer2| falu Közép Szolnok m., NEMES~, falu Szala m.; helyr. Szer-re, ~en, ~ről.

szer3| elvont gyöke szeret és szerelem szóknak és származékaiknak. A persában is szer jelentései Vullers szerént: robur, potentia (erő); és amor (szerelem); pl. szer-i má nedári, szerelmünket nem bírod (amorem nostrum non habes, idest nobis carus non es). Bővebben l. SZERET alatt.

szer4 | v. SZeR, fn. tt. szer-t, tb., ~ek, harm. szr. ~e. Hangzója zárt e, s ez által különbözik azon szer gyöktől, melyből szeret és szerelem származnak.

1) Bizonyos irányu vonalban egymás után következő tárgyak sora, menete. Dunaszer, hídszer, töltésszer, azaz a Duna, híd, töltés mentében elnyuló út, hosztér, vagy ezen vonalon épült házak sora. Pajtaszer, kertszer, pinceszer, egy vonalban álló pajták, kertek, pincék sora. Alsó szer, felső szer, házak, épületek sora valamely helység alsó és felső részén. Se szeri se száma, v. szere száma nincs am. minden rend és vég nélküli. Átv. középszer, két szélsőség közötti állapot vagy tulajdonság.

2) Elvont ért. vett sor vagy sorozat, illetőleg rend, vagyis rokonnemű cselekvények, állapotok, tünemények, ismereteknek egymás után folyó, vagy egymással bizonyos viszonyban álló egyezményes sorozata. Őseink Árpád alatt az első alkotmányi rendeleteket, vagyis szervezést és a helyet, hol ezeket hozták vala, szer-nek nevezték. (Anonymus. Xl. “Et locum illum, ubi haec omnia fuerunt ordinata, hungari secundum suum idioma, nominaverunt scerii, eo quod ibi ordinatum fuit totum negotium regni). “És hírben áll a puszta tér, Hol szerződés leve, S a szerződés emlékeül, Ma is Szer a neve.” Nagy Imre. Ezen érteménynyel függenek öszve a rendszer, szerkeszt, szerkezik, szerződik, szerez (ordinat), szerzet (ordo religiosus).

3) Egymást felváltva követő cselekvények, állapotok, tünemények, különösen tiszti eljárások, kötelességek sora, s megfelel neki a latin vix, vicis. A bojtárok szerben őrzik a nyájat, egymást fölváltva. Papszerb., menni, mondják túl a Dunán, midőn a hivek illető papjokat egymással váltakozva hordják ingyenfuvarba. “Mikor Zakariás a papsággal szolgálna Isten előtt ő szerének szerzete szerént” (in ordine vicis suae. Münch, cod. Luk. I.) Káldinál: “Midőn papságának tisztében eljárna az ő szerinek rendiben.” ” Az üdő kedég szerével elmulván” (evoluto autem tempore per ordinem. Bécsi cod. Heszter. II.). Ide tartoznak: szerep (de nyílt e-vel), a szinpadi személyek közt váltakozva működő rend, és a menynyiségi képzőrag ~szer, mely régen mély szókhoz is változatlan járult, mint járul némely mai tájszólásban, különösen a göcsejiben is, pl. háromszer, százszer, utolszer, hányszer, számtalanszer stb., később az alapszó hangzójához alkalmazkodva lett ~ször, ~szor, pl. ötször, százszor, (quinque, centum vicibus). Ez érteményben hasonló jelentésű az íz, pl. egy ízben = egyszer; három ízben = háromszor; iziben = egyszeriben.

4) Átv. azon mód vagy mérték, vagy szabály, vagy szokás, melyhez képest végrehajtatik, vagy történik valami. Szép szerrel, jó szerrel eszközleni valamit. Könnyü szerrel átesni a dolgon. Jobb szép szerrel elmenni, mint kénytelenségből. (Km.). Szert tenni valamire. Szerét tenni v. ejteni valaminek. “Vadnak szerét nem tehetjük”. Levél 1560-ból (Szalay Ág. 400 m. 1. 387. lapon) “Én nem szoktam sem tanultam az nagy szer szót.” Levél 1560-ból (Szalay Ág. 400 m. 1. 361. lap.). Szer fölött gazdag, nagy mértékben, rendkivül, mód nélkül. Alapfogalomban egyezik vele, vagyis ennek származéka szerént am. bizonyos példa módjára, hasonló módon, pl. azon szerént, azon módra; igazság, törvény szerént, úgy mint az igazság, a törvény hozza magával; rend szerént, úgy mint szokott vagy kell lenni; volta szerént, úgy amint van. Ide tartoznak némely összetételek és származékok is. Szertartás, a szokott vagy bevett mód követése. Azon szerű, módu, nemű, hasonlatos. Kisszerü, nagyszerü, szabályszerü. Szertelen, mód nélküli, mértéken túli, kicsapongó, pl. szertelen vígság, szertelen adósság, szertelen magaviselet, illetlen. A fentebbekből kitünik, hogy ezen szer szó alapfogalomban bizonyos egymásután vagy egymás mellett létező többséget, illetőleg folytonosságot jelent.