szerencse ∴

Szófejtés Névmutató ∴ | Rokon Szójegyzék ◊ | Rövidítések


szerencse | (n) (good) luck, fortune, happiness, chance, felicity, fluke, hit, mercy 

  • IPA  /ˈsɛrɛntʃɛ/
  • rokon értelmű (synonyms) ≅ mázli, mák, boldogság, esély, jószerencse, talizmán, sors, vagyon, végzet, véletlen
  • szótő (root word) ⇑ szer
  • lásd még (see also): sző, ács, szán, szarv


Czuczor-Fogarasi Szótár (1862)

szerencse | fn. tt. szerencsét v. szerencsét.

1) Széles ért. véletlen, váratlan, előre nem látott, akaratunktól független esemény, mennyiben állapotunkat akár kedvezőleg, akár kedvezőtlenül érdekli, s akár haszonnal, akár kárral jár. Jó szerencse, bal szerencse. A szerencse kinek kedvez, kinek nem. Szerencsére ne bizd magad. Vak, változó, csalfa szerencse. Veszett szerencse az ahol megszünik a reménység. (Km.). Világi szerencse, változó Velence. (Km.). A szerencse változásin a nagy elme nem indúl (Faludi). Szerencsét próbálni, kétes kimenetelü dologra vállalkozni, kisérletet tenni, különösen zsiványok nyelvén, rablási kalandra menni. Vagy élek, vagy halok, szerencsét próbálok. Mint oly tüneményt, mely az emberi állapotokra nevezetes befolyással van, a népek általán személyesíteni szokták; honnan, akinek kedvezni szokott, azt mondják róla, hogy szerencse fia, vagy megfogta az anyját. Hogy pedig e szó nem csak jó, hanem bal eseményekre is vonatkozik, bizonyítja töb., mondat, pl. együtt jár a két szerencse, úgy dicsérik a szerencsét amint szolgál stb. továbbá ezen származéka is: szerencséltet, azaz valakit v. valamit veszélyeztet, midőn vak esetre bizza, melyről előre nem tudni, ha jól vagy roszúl üt-e ki? Hasonló jelentésü a latin fortuna (secunda, vel adversa) és a német Schicksal.

2) Szükebb ért. midőn a német Glück-nek felel meg, jelentése oly véletlen esemény, mely kedvezőleg lep meg, midőn váratlan hasznot, vagy örömet hoz, vagy előre rettegett gonosztól, veszélytől, kártól stb. ment meg. Továbbá oly körülmények találkozása, melyek amaz eseményeket eléidézik. Nagy, meglepő szerencse. Tenyerén hordozza a szerencse. Markában volt a szerencse, de elszalasztotta. Több a szerencséje, mint az esze. Nagy szerencse vár reá. Szerencsében részesülni. Sorsjátéki, kártyázási szerencse. Szerencséje akadt, a házasulóról kivált a nőről mondják, midőn vagyonos házasfélre tett szert. Hadi szerencse. Közmondatok: A hadi szerencsét, jó házasságot, fiumagzatot Isten választja. Hitvány szerencse, melynek irígye nincs. Kiki maga szerencséjének kovácsa. Kereken fordúl az ember szerencséje. Szerencse nádszál, könnyen eltörik. Tarts a szerencsétől, ha nagyon hizelkedik. Puszta szerencsére támaszkodni vakmerőség. Jobb egy marok szerencse, mint egy köböl ész. Kinekkinek pillant néha a szerencse. A szegény embernek szegény a szerencséje is. Bolond szerencséje van. Különösen kedvező állapot, jó életbeli körülmények. Szerencséjét kockáztatni, eljátszani. Mások szerencséjét előmozdítani. Virágzó szerencséje van. “Ki a szerencse verőfényében áll, annak az emberek minden bizonynyal észreveszik árnyékoldalát. B. Eötvös J. (Gondolatok).

3) Oly körülmények találkozása, melyek föltételeinket, vállalatainkat elősegítik, s vágyainkat teljesítik. A harcba menőnek szerencsét kivánni. Szerencsével járni. Csalóközi szerencse, így nevezik a felső Duna mellékén azon kedvező körülményt, midőn a folyón átkelni akaró utas épen akkor ér a révbe, midőn a komp azon az oldalon s mindjárt indulóban van.

4) Társalgási nyelven élünk vele, midőn mások irányában azt akarjuk kifejezni, hogy találkozásunk, vagy közlekedési viszonyunk örömünkre szolgál. Örülök, hogy szerencsém van látni önt. Még leszen szerencsém. Legyen szerencsém többször is; látogasson meg. Szerencsémnek tartom, ez a magyarosabb kifejezés a ,szerencsém van’ helyett. E szó a régieknél máskép szerencsa, pl. Ilosvai Toldyjában: “Mertő vele akar kisérteni szerencsát.” Egy 1551-ik évről szóló levélben: Isten élthesse és megthartsa the kegyelmed) minden javával és jó szerencsával”. (Szalay Ág. 400 m. 1. 87. lap.). Egyezik vele a szerb szretya v. szricsia és a szlovén szrezha, mely más szláv, különösen szlovák, cseh, orosz nyelveken styászt. Kiváló figyelmet érdemel, hogy a mongol srí (prospérité, faveur, grace; beauté, splendeur, magnificence, eclat, grandeur; noble,celebre etc.), egyezik a szanszkrit szrí szóval, mely Bopp Fercncz szerént am. fortuna, felicitas ; pulchritudo, gratia, venustas; továbbá ugyanő így szól : reverentiae causa anteponitur nominibus personaruni vei rerum vencrandarum; ettől származik a szanszkritban : szríla (suffixum : la,) és szrímant (suffixum: mant, mat), mindkettő am. felix, fortunatus. Innen megtetszik, hogy valamint a mongol sri, úgy a magyar szerencse ,szer’ gyöke, és a föntebbi szerb és szlovén szóké is a szanszkrit szri kútfőre vezethetők vissza, de a mely a magyar szer-elem, szer-et szókban is feltaláltatik. Az encs (ancs, incs, öncs) végzet szintén sajátja a magyar nyelvnek, pl. yérmcs, göröncs, varancs, ripancs, stb. Maga a szanszkrit szrímant is nyelvészeti tekintetben egyezik a szerencse szóval, (valamint szríla a magyar szerelem szóval, minthogy mant v. mat az ancs képzővel, és la a lem képzővel rokonok). De közvetlen magyar származottságát is (t. i. magyar képzővel) aligha teszi kétessé azon körülmény, hogy a régies szerencsa szóban a felhangnak után alhangu önhangzó járul, mert hasonló hangzóvegyületek, habár nem is oly gyakran, de több eredeti, kivált tájkiejtésü magyar szóban eléfordulnak, mint verrad, hervad, vella, veiéig, herkály, derzál, derekas, a régies cseál (csinál), heon v. hevon stb. Sőt némely idegen nyelvből átvett szókat is úgy magyarítottunk, hogy az elül álló felhangzó után alhangzót használunk, pl. a német scherge magyarosan serha, nem serhe, Bartholomaeus lett Berta, Bertalan, Franz után lett Ferkó nem JFarkó. — Ezeu származtatástól elgondolva, midőn Béla névtelen jegyzője a Szerencs helység nevét a szerelem szóval rokonítja , „Et íiominaverínt locurá illum amabilem, quod interpretatur a lingva eorum zerelmes, eo quod múltúm dilexerínt illum locum, et a die illó usque nunc a zerelmu (szereim) locus illc vocatur zerenche”: (XVII), ezen elemzésből annyi bizonyos, hogy valamint a szeret és szerelem szók nyilt hangzója szer gyöke’böl őseink a Szerencs v. szerencse nevet szintén képezhették ; hasonlóan a zárt e-vel ejtendő szer (ordo, series) gyökből képződhetett a véletlen sorsot jelentő ,szerencse’ is, mely csakugyan eléjön a régieknél jszöröncse’ alakban is Mennyiben t. i. a régi népek általán a szerencsét fátum gyanánt vették, melynek hatalma emberi észszel előre nem látott, de határozott, s változhatatlan szerrel azaz rendben működik, az sem valószínűtlen, hogy a szerencse a magyar szer, sor, s a latin series és sors szókkal alapfogalomra és gyökre köz eredetű. V. ö. SOR.


MTA Magyar Tájszótár (1893)

  • (say) Ezt a leányt sok szerencse követi: sok kérője van (Székelyföld Tsz.).

Csallóközi szerencse: ha az utasnak nem kell a révben várakoznia, hanem mindjárt átviszik (Győr m. Tsz.; id. Szinnyei József).